Üdvözlöm a CSŐVÁRBERKI KENNEL honlapján!

 



Noveczki Katalin vagyok. Kutyás pályafutásomat 15 évesen kezdtem. Ekkor kaptam életem első kutyáját, egy rövidszőrű magyar vizsla szukát. Miért éppen rövidszőrű magyar vizslát?
Kedvessége, tanulékonysága miatt, na és mivel akkor még Budapesten egy tízemeletes házban laktunk, a rövid szőre is szempont volt. Ez 1992 szeptemberében történt. Következő év januárjától kezdtem el járni a közelben lévő OMSE kutyaiskolába, ahol fegyelmező, őrző-védő és ügyességi feladatokat (akadályugrás, palánkmászás, kúszás, stb.) tanulhattak a kutyák és a gazdik. Sok-sok munka után kora tavasszal már kisebbfajta sikereket értem el, de ahogy melegedett az idő, a kutya egyre jobban lustult, a korábban könnyedén ugrott akadályokat sem volt hajlandó ugrani. Elvittük orvoshoz, ahol kiderült, hogy gyenge a szíve, és szabálytalanul ver. Gyógyítása már akkor nagyon sok pénzbe került volna, így fájdalmas döntés után, visszavittük a tenyésztőjéhez, aki kertes házban lakott.
Nem élet az élet kutya nélkül, másnap már egy 8 hetes német juhász szuka boldog tulajdonosa voltam. Ő Gerda, akivel több őrző-védő versenyt is megnyertem. és ma,11 évesen is aktívan őrzi a házat.
A vizsla nélküli életünk sem tartott sokáig,2 hónappal később hoztuk el az akkor 6 hetes rövidszőrű magyar vizsla szukát, Lindát.
Lindával -az egyik kennel-alapító kutyánkkal- Anyukám kezdett el foglalkozni. Ő is először az OMSE iskolájába járt, és mikor Linda 9 hónapos volt, sikeres Engedelmességi (E) vizsgát tettek. Linda 1 éves korában kóstolt bele a vadászat rejtelmeibe. Ekkor olvasta Anyu Pomázi Ágoston hirdetését, miszerint vadászkutya iskola indul Gödöllő-Babatpusztán. Anyu itt hallott először a drótszőrű magyar vizsláról, és elhatározta, kell neki egy ilyen kutya.
Felvette a kapcsolatot Kollonay Lászlóval (Bodóhegyi-kennel), aki akkor még aktívan tenyésztett, és fél év múlva már a magunkénak tudhattuk a világ egyik legszebb drótos magyar vizsláját, Bodóhegyi Manót, a másik kennel-alapító kutyánkat. Nem véletlenül írtam ezt, hiszen az 1996-os budapesti világkiállításon Manó Világgyőztes, Fajtagyőztes lett. De ekkor már több, mint egy éve Csőváron, az alig 700 lelkes kis cserháti faluban laktunk. 
Manót már én képeztem ki, alig 13 hónaposan sikeres Őszi Tenyészvizsgát tettünk. Kicsit még azért visszakanyarodtam az őrző-védős múltamhoz, megpróbáltam a Rottweiler Klub által szervezett kísérőkutya vizsgát (BH).
Ez is sikerült, nem egy német juhászt és rottweilert meghazudtolva.
Hát így kezdődött.
Azóta életformám, nemcsak a hobbim lett a természetjárás, vadászat. És ehhez ez a nagyon kedves, hihetetlenül értelmes, és tanulékony, de néha huncut és bohókás fajta segített.
Célom, hogy a jó magyar vizsla legyen szép, de a szép magyar vizsla legyen jó is!
Ezt a kettős célt szeretném megvalósítani a magyar vizsla mind a két szőrtípusánál.